INVERSUM
EN

Blog

Előfordult már veled is, hogy épp rossz passzban voltál és elterelés gyanánt előkaptad a telefonodat, hogy átpörgesd a Facebookot vagy az Instát, amitől csak még rosszabb lett a kedved? Amikor minden ismerősöd arról posztol, hogy a családjával vagy a szerelmével nyaral, a képeken egymás nyakában lógnak és fülig ér a szájuk valami szép helyen? Látszólag mesébe illő életet élnek, és hiába tudod, hogy ez sokuknál csak a felszín, te mégis magányosan érzed magad tőle és az önértékelésedet is mélyebbre taszítják a látottak.

„Ne hagyd, hogy az érzelmeid befolyásoljanak!”- szoktuk mondani egymásnak, de vajon van-e létjogosultsága ennek tanácsnak? Van-e egyáltalán olyan pillanat, amikor minden érzelem nélkül hozzuk meg a döntéseinket? Vagy csak annyira enyhe az érzet néha, hogy ezért tűnik érzelmileg semlegesnek egy-egy pillanat?

Ahogy a legtöbb mitikus lény, a tökéletes szülő is csak a legendákban létezik. Rengeteget lehet olvasni róluk, csodás történeteket hallhatunk tetteikről, mindenki legalább is félistenekként tekint rájuk és követendő példájuk az újdonsült szülő előtt ott lebeg az elérhetetlenség ködében.

Biztosan sokan reménykednek abban, hogy ha valaki gyorsan feltalálja a vírus ellenszerét, ami megállítja a járványt, akkor minden visszakerülhet a régi kerékvágásba. De erre számítani olyan, mint várni a szánkba repülő sültgalambot. Akár tetszik, akár nem, a világunk most gyökeresen meg fog változni és soha többé nem lesz ugyanolyan, mint amilyen volt. Ez a változás azonban csak addig jelent szenvedést, amíg a régi világ gyászolásával foglalkozunk, amíg elsiratjuk a megszokott, kényelmet nyújtó tényezőket.

Megnézem a filmet