fbpx

BLOG

Azt hiszem, azóta érdekel az ember működése, mióta láttam édesapámat, ahogy orvosként megvizsgálta egy jó barátom térdét. Miközben tapintotta és mozgatta az ízületet, átszellemülten figyelt, ami nekem úgy tűnt, mintha röntgenszemekkel belelátott volna, hogy mi történik a bőr felszíne alatt. Engem azonban nem a test, hanem az agy, pontosabban az elme működése nyűgözött és nyűgöz le a mai napig, amit munkám során bőven volt lehetőségem elmélyülten vizsgálni.

Az én családomban az idegennyelv ismerete és használata nem csak elvárás, hanem játékos kihívás is volt mindig. A nagycsaládból sokan beszélnek jól angolul, de van, aki franciául, oroszul, németül is, sőt még az arab nyelv valamelyik dialektusa is részét képezi a beszélt nyelveknek. De számomra édesapám nyelvtudása volt a leginkább lenyűgöző, mert akárhány szót is tudott egy nyelven, azt biztos, hogy használta is.

Előfordult már veled is, hogy épp rossz passzban voltál és elterelés gyanánt előkaptad a telefonodat, hogy átpörgesd a Facebookot vagy az Instát, amitől csak még rosszabb lett a kedved? Amikor minden ismerősöd arról posztol, hogy a családjával vagy a szerelmével nyaral, a képeken egymás nyakában lógnak és fülig ér a szájuk valami szép helyen? Látszólag mesébe illő életet élnek, és hiába tudod, hogy ez sokuknál csak a felszín, te mégis magányosan érzed magad tőle és az önértékelésedet is mélyebbre taszítják a látottak.

„Ne hagyd, hogy az érzelmeid befolyásoljanak!”- szoktuk mondani egymásnak, de vajon van-e létjogosultsága ennek tanácsnak? Van-e egyáltalán olyan pillanat, amikor minden érzelem nélkül hozzuk meg a döntéseinket? Vagy csak annyira enyhe az érzet néha, hogy ezért tűnik érzelmileg semlegesnek egy-egy pillanat?

Ahogy a legtöbb mitikus lény, a tökéletes szülő is csak a legendákban létezik. Rengeteget lehet olvasni róluk, csodás történeteket hallhatunk tetteikről, mindenki legalább is félistenekként tekint rájuk és követendő példájuk az újdonsült szülő előtt ott lebeg az elérhetetlenség ködében.

Biztosan sokan reménykednek abban, hogy ha valaki gyorsan feltalálja a vírus ellenszerét, ami megállítja a járványt, akkor minden visszakerülhet a régi kerékvágásba. De erre számítani olyan, mint várni a szánkba repülő sültgalambot. Akár tetszik, akár nem, a világunk most gyökeresen meg fog változni és soha többé nem lesz ugyanolyan, mint amilyen volt. Ez a változás azonban csak addig jelent szenvedést, amíg a régi világ gyászolásával foglalkozunk, amíg elsiratjuk a megszokott, kényelmet nyújtó tényezőket.

Talán senki sem gondolta, hogy így lesz, de mégis megtörtént. Az orvosok, bolti eladók és még néhány munkakör kivételével mindenki más bele lett kényszerítve abba, hogy megtanuljon otthonról dolgozni. Van, aki mindig is vágyott rá, hogy kipróbálja, milyen az ágyban teázgatva ülni a laptop előtt és pizsamában tárgyalni, de kétlem, hogy ezt bárki így képzelte volna el. Most, hogy a kényszer tart mindenkit otthon, már nem is annyira romantikus az élmény.

A munkavégzés e két verziója nagyon megosztja az embereket, de nagy az átjárás is a két tábor között. Mindkét oldalon rengeteg pro és kontra érvet lehet felsorakoztatni, de ha dilemma van benned, hogy melyiket válaszd, akkor nem ezek lesznek a legfontosabb szempontok. Ennél sokkal érdekesebb azt megvizsgálni, hogy Te milyen vagy és ezek alapján milyen változtatásokra vagy hajlandó.