Ha voltál már valaha féltékeny az életedben, akkor pontosan tudod, hogy mennyire fel tudja őrölni az embert ez az érzés. Mondjuk ki: mocsok egy dolog a féltékenység, mert általában illúziókra épül, amitől ostobának és tehetetlennek érzi magát az ember.
Fura dolog az ego. Nem meglepő, hogy sok önismerettel foglalkozó szakember és szakirodalom foglalkozik vele, mert rengeteg élethelyzetben okoz nehézséget a működése, vagy jelenthet megoldást annak felismerése. Így van ez a párkapcsolatban is, ezért gondoltam, hogy írok ezzel kapcsolatban néhány keresetlen szót.
Aki még nem szakított vagy nem dobtak ki egy párkapcsolatból, az nem is élt igazán. Furcsa dolog ezt kimondani is, de akárhány kliensemmel beszéltem a szakításáról, a reakcióikból és a válaszaikból szinte szám szerint meg lehetett mondani, hogy ez hányadik komolyabb kapcsolata volt.
Ha a párkapcsolatban folyton ez a kérdés merül fel, akkor az csak egy dolgot jelenthet: éppen kőkemény játszma zajlik a két fél között. Olyan ez, mint egy bokszmeccs, ahol feszülten várjuk a következő menetet, közötte pedig újabb és újabb stratégiákat ötlünk ki arra, hogy milyen módon lehetnénk mi a nyerők. A szünetek között konzultálunk az „edzőinkkel”, akik nagy szakértelemmel, vagy inkább lelkesedéssel magyarázzák a náluk már oly sokszor bevált taktikákat.
Sokakban merül fel a kérdés, hogy vajon lehet-e olyan hatékony az INVERSUM, mint egy hipnoterápiás ülés? Egyrészt, ha bármilyen kételyem lett volna abban, hogy az INVERSUM kellően hatékony-e, akkor bele sem kezdek a létrehozásába. Sőt, véleményem szerint legalább ugyanannyira hatékony, és sok más pozitív mellékhatása miatt még jobbnak is tartom. Másrészt a két helyzet sok lényeges pontban különbözik, mégis összehasonlítható, mivel a saját eljárásomat vizsgálom két különböző szituációban.
A mai nappal új fejezet indult az életemben, ami egyszerre izgalmas és megnyugtató, pedig akár ijesztő is lehetne. Ma felszámoltam az irodát, ahol eddig hipnoterapeutaként dolgoztam, ahol sok száz ember történetét hallgattam meg és segítettem őket a problémáik megoldásában. Ezzel pontot tettem egy életszakasz végére, hogy elinduljon valami új. Innentől kezdve más módon igyekszem hozzájárulni ahhoz, hogy segítséget nyújtsak az emberek életében.
Mivel 2012 óta tartok Agykontroll tanfolyamokat, ezért törvényszerű, hogy a hipnoterápiás munkám során is rengeteg olyan emberrel dolgoztam, aki már „agykontrollos”, vagyis tanfolyamot végzett. Amikor egy hipnoterápiás ülés első néhány mondata között ez is kiderült a kliensemről, akkor magamban mindig elmosolyodtam, mert tudtam, hogy könnyebb dolgom lesz, mintha olyan emberrel dolgoznék, aki számára teljesen ismeretlen az ellazulás.