Lehet, hogy sokan meglepődnek rajta, de volt idő, amikor a mások előtt való szereplés komoly szorongással töltött el és ez bizony gyakran okozott nehézséget. Középiskolás koromban, amikor a gimnázium pinceklubjában zenéltem egy barátommal közönség előtt, akkor bizony mindent megtettem azért, hogy elkerüljem a nézők tekintetét. A hangszerembe bújva játszottam és végtelenül zavarban voltam, amikor csak rám terelődött a figyelem. Mindig vállaltam a kihívást, de soha nem éreztem benne jól magam.

Ma már könnyedén tartok előadást akár ezer ember előtt is és aki járt nálam Agykontroll tanfolyamon, az tudja, hogy még a gitározás és éneklés is belefér a repertoáromba, ráadásul még élvezem is. Persze eltelt pár év a középiskola óta, de mivel a tudatalatti elmében időtlenül tárolódnak az érzelmeink, ezért ez önmagában nem oldotta volna meg a problémát. Fordulatot az hozott, amikor elkezdtem tanulni a hipnózis módszerét.

A tanulás első heteiben vállaltam, hogy a tanárunk a többiek előtt hipnotizáljon azzal a céllal, hogy a szereplés okozta szorongásom miértjére fény derüljön és hogy felszabadultan tudjak fellépni a jövőben mások előtt. Volt egy tudatos emlékem egy óvodáskori helyzetről, aminek feltehetően volt köze a szorongásomhoz, ezért ebből indultunk ki. Egy óvodában tartott karácsonyi ünnepéjen én voltam a karácsonyfa, ami abból állt, hogy zöld krepp papírba díszítve totyogtam ki a szülők elé, akik természetesen nevetni kezdtek. Erre én elsírtam magam és kirohantam anyám ölébe, ahonnét több nem lehetett kirobbantani.

Ellazult állapotban újra éltem a helyzetet és közben furcsa dolog történt. Az egyébként kedvesen nevető szülők arca szokatlan módon átváltozott. Kajánul nevető utcai csőcseléket láttam hirtelen magam előtt, ahogy egy piactéren körbeállnak és rajtam nevetnek. Ez a kép nem volt ismerős az életemből, mégis sajátomnak éreztem a jelenetet. Eddig a pontig szóba sem került az oktatáson a reinkarnáció témaköre, de az én utam mégis ebbe az ismeretlen irányba vitt. Hogy valóság volt-e amit láttam vagy csak az elmém szüleménye, azt a mai napig nem tudom biztosan megmondani. De hogy nagy hatással volt rám, az biztos.

A szövevényes képsorok, amiket ellazult állapotban láttam, segítettek annak felismerésében, hogy nincs mitől félni az életemben. Eltörpült kis semmiségnek éreztem már az óvodás élményt és könnyedén meg tudtam nyugtatni gyermekkori énemet a képzeletemben, így sikerült átírni ezt az érzelmet.

Az elmúlt 10 évben összesen több ezer ember előtt tartottam Agykontroll tanfolyamot, szerepeltem televízióban, rádióban és még egy kis zenekarral fellépéseken is részt vettem kisebb-nagyobb közönség előtt.  A tudat alatt tárolt érzelmek megismerése lehetőséget adott arra, hogy változtassak az érzelmi bekapcsolómon és megtanuljak felszabadultan előadni. Hogy létezik-e reinkarnáció? Erre a kérdésre mindenki a saját hitének megfelelően válaszol, de nem is ez a lényeg. Ha valamilyen okból tárol a tudatalatti elme olyan információt, ami nem ismerős az életedből, de befolyásolja a jelen élteted, akkor azzal érdemes foglalkozni. Ha pedig ilyen szokatlan élménnyel találkozol az INVERSUM használata közben, jó kezekben vagy, mert a rendszert erre is felkészítettük.