Kétségkívül az egyik legizgalmasabb mentális jelenség az emberi játszma, amikor akarva vagy akaratlanul manipuláljuk egymást vagy akár önmagunkat. A kisgyereket is órákig le lehet kötni néhány gombbal, ha azok megnyomására történik akár csak valami egyszerű jelenség, mondjuk csak egy-egy hangeffektus. Lenyűgöző élményt nyújt az, hogy hatással lehettem valamire, ezért újra és újra megnyomom azokat a gombokat, amíg csak a kiváltott hatást meg nem unom.

INGERÉHSÉG

Az emberi játszmák alapvetően két vagy több ember között zajló kommunikációba fordulnak elő, aminek az ingeréhség a mozgatórugója. Ez röviden azt az alapvető igényt jelenti, hogy az embert ingerek érjék és ezzel többek között a szociális szükségletei ki legyenek elégítve. 

Ugyanakkor számtalan alkalommal volt szerencsém megfigyelni klienseken, ismerősökön vagy akár saját magamon is, hogy a klasszikus értelemben vett játszmákat az ember önmagával is játszik. Ezek a folyamatok is hasonló jellemzőkkel rendelkeznek, mint amik két ember között zajlanak, de legfőképp abban egyeznek, hogy a kimenetele valamilyen ingerhez juttat - akár pozitív, akár negatív legyen az -, ami végső soron szintén az ingeréhség kielégítését eredményezi.

MINDENKINEK MÁS AZ „ÍZLÉSE”

Ahogy az ételek esetében is, az ingerek esetében is különböző lehet az ízlés. Ahogy a simogató élményt nyújtó édességeknek is és a fájdalmat okozó csípős ételeknek is megvan a maga rajongó tábora, úgy figyelhető meg a dicséretre vagy a szidásra, a simogatásra vagy a pofonra, a sikerre vagy a kudarcra éhezők csoportja is.

Bármilyen „ízlésünk” is van az ingerek terén, tudatosan vagy tudat alatt akkor törekszünk a megszerzésére leginkább, amikor az agyunk „unatkozik”. Ha nincs, ami lefoglalja, elszigetelt helyzetbe került vagy ellensúlyozni szeretne egy olyan ingert, ami nem az ízlésének megfelelő, akkor hisztis gyerekként követelni kezdi a vágyott ingert.

Ezért eszik sok ember édességet szerelmi bánatában, dohányzik, iszik vagy drogozik, ezért ilyen népszerű a Facebook és a hozzá hasonló úgynevezett közösségi media platformok és ezért megyünk még a wc-re is mobiltelefonnal vagy újsággal a kezünkben. Ezért kötekednek vagy akár háborúznak az emberek, ezért csalják meg egymást, bántalmaznak vagy maradnak bántalmazó kapcsolatban, keresik a veszélyt vagy végletekbe menően törekednek a biztonságra.

ÖNMAGUNKKAL FOLYTATOTT JÁTSZMÁK

Ezeket az ingereket nem csak a kívülről kaphatjuk meg, hiszen egy gondolat és az általa keltett érzelmek is ingerlik az agyunkat, ezért önmagunk stimulálása is megadhatja a kielégítő érzést. Persze jóval kiszámíthatóbb és ezért kevésbé érdekes ingerek ezek, viszont mindig rendelkezésre állnak, ami lehetőséget ad arra, hogy az ember állandóan stimulálja az agyát, amikor csak érzi, hogy „etetés idő van”.

Ennek köszönhetően játszmákat kezdünk magunkkal játszani, aminek az eredménye – az ízlésünk függvényében – a vágyott inger lesz. Gyakorlatban ez jelenthet önsajánlatot vagy önostorozást, felmentést a felelősség alól vagy önvádaskodást, önbecsapást és önámítást, (például mikor egy reménytelen szerelem érzését dédelgetjük), de jelenthet túlzott félelmet vagy beképzeltségig fajuló látszat-önbizalmat is.

Az önmagunkkal játszott játszmák pedig azzal erősödhetnek meg és gyűrűzhetnek tovább, ha sikerül nézőket, idővel pedig résztvevőket szerezni hozzá, akikkel ki tudjuk bővíteni a játszmáinkat és akár egy egész életre szóló szórakozást biztosítunk az agyunknak, végül pedig csodálkozunk, ha úgy öregszünk meg, hogy értelmetlennek tűnik az élet.

VEGYÜK ÁT AZ IRÁNYÍTÁST!

Az, hogy milyen jellegű ingerre éhezünk a legjobban, azon múlik, hogy milyen érzelmek „csípődtek” be a múltunkból, ami pedig minden ember esetében egyedi, ahogy az élettörténetünk is az. Ahhoz, hogy megváltoztassuk az ízlésünket, mindenkinek a saját történtét kell feltérképeznie, mert abban rejlenek az okok és a változás lehetősége is. Változni pedig a nyugalom irányába érdemes.

Ha végignézzük az emberiség történetét a mai napig, akkor egyre tisztábban látszik, hogy ideje lenne megtanítani minél több emberi agynak, hogy a nyugalom nem az ingerek megvonását jelenti. Épp ellenkezőleg!

A nyugalom egy boldogító, elégedettséget nyújtó, kellemes állapot, amit azzal idézhetsz elő, ha kezedbe veszed az irányítást és úgy alakítod az agyad működését, hogy a zavart okozó ingerek helyett a nyugalmat kiváltókra vágyjon. Ezek ráadásul mellékhatásként összhanghoz és a békéhez vezetnek önmagunkkal, másokkal és a természettel, amire egyre égetőbb szükség van a mai világban.