Az én családomban az idegennyelv ismerete és használata nem csak elvárás, hanem játékos kihívás is volt mindig. A nagycsaládból sokan beszélnek jól angolul, de van, aki franciául, oroszul, németül is, sőt még az arab nyelv valamelyik dialektusa is részét képezi a beszélt nyelveknek. De számomra édesapám nyelvtudása volt a leginkább lenyűgöző, mert akárhány szót is tudott egy nyelven, azt biztos, hogy használta is.

MERJ HIBÁZNI!

 Ő még tanult például oroszul, bár csak egyetlen dologra emlékszik a tanulmányaiból: Vlagyimir Iljics Lenin önélatrajzát fújja kívülről mind a mai napig, mert ezt szigorúan számonkérték rajta az iskolában. Volt szerencsém hallani is tőle, amikor Londonban egy étterem pincérnőjének előadta ezt, miután kiderült, hogy a hölgy orosz származású. Mondanom sem kell, hogy a hatás nem maradt el... Az ő erőssége az volt, hogy nemhogy félt a hibázástól vagy attól, hogy kinevetik, hanem kifejezetten arra hajtott, hogy megnevettesse az embereket, ezért akkor is megpróbált beszélni egy nyelvet, ha akár csak egy szót is ismert belőle.

Véleményem szerint ez a nyelvtanulás egyik, ha nem a legfontosabb eszköze: merj hibázni!

GÁTLÁSOK OKOZTA FÉLELMEK

A legtöbb ember, aki hozzám fordult nyelvtanulási nehézségei miatt, itt akadt el. Tudatosan vagy tudat alatt fél attól, hogy valamit rosszul fog mondani, nem lesz jó a kiejtése és ki fogják nevetni vagy kevesebbnek fogják tartani. Emiatt pedig vagy elkönyveli magát antitalentumnak, vagy egyszerűen nem szólal meg, így persze nem is gyakorol. Sokak frusztráltságukban már a tanulást is annyira megterhelőnek élik meg, hogy képtelennek érezik rá magukat.

Pedig minden ember képes az idegen nyelv megtanulására, csak van, akiben gátlások alakultak ki, amik lassítják vagy akár meg is akadályozzák a haladást a tanulásban. Márpedig behúzott kézifékkel elindulni és haladni is nehéz, bármilyen autóba is ül az ember és ez a nyelvtanulással is így van. Ha nem mersz megszólalni és hibázni, akkor nem, vagy csak nagyon-nagyon lassan tanulsz.

AZ ÉRZELMI GÁTAK LEDÖNTHETŐEK!

Annak érdekében, hogy a gátlásaidat le tudd győzni, az első lépés az, hogy megtaláld őket. Most nyilván azt gondold, pontosan tudod, hogy mik azok, pedig ez nem teljesen igaz. A hatását a jelenben érzed ugyan, de a gátló érzelem a múltadban jött létre és az agyad is minden alkalommal a múltadból hívja elő, amikor csak aktuálisnak ítéli a helyzetet. Ezért a megoldás az lehet, hogy beülsz egy időgépbe és visszarepülsz abba a pillanatba, ahol kialakult a zavaró érzelem.

Bár ezt fizikailag még nem lehet sajnos megtenni, de a jó hír az, hogy az elméd önmagában bármikor képes térben és időben eltávolodni a jelentől és a fizikai környezettől. Ezt megtapasztalhatod, amikor például a buszon ülve eszedbe jut, ahogy gyerekként felszabadultan futkároztál a réten. Egy pillanatra eltűnik a busz, a város és elveszel az emlék kellemes érzelmeibe és képeibe, egészen addig, amíg valami vissza nem ránt a jelenbe.

Ha pedig ugyanezt kontrollált környezetben, meditatív állapotban teszed, akkor célirányosan haladhatsz a tudatalatti világában egészen addig, amíg a problémád gyökeréhez el nem jutsz. Már maga a felismerés is nagy hatású lehet, de ez csupán a kezdet! Arra is lehetőséged van, hogy megváltoztasd elmédben a zavaró érzelmeket és ezzel egyszer s mindenkorra kiengedd a nyelvtanulás autójának kézifékjét, hogy elkezdhess száguldani végre.