Több száz kliens kezelése után egy dologban teljesen biztos vagyok: a férfiak döntő többségének gyengesége, hogy gondot okoz az érzelmeiket a megfelelő módon kezelniük. Pedig enélkül nemcsak a magánéletben, hanem a munkában is komoly nehézségekkel szembesülnek.

Mi, férfiak évezredeken keresztül azt tanultuk, hogy a baj valahol ott kezdődik, ha már haldokolva fekszünk a földön, ezer sebből vérzünk, és természetesen még ekkor is az elveinkért harcolunk. Addig minden csak szúnyogcsípés. Nem csoda, hogy ebben az ádáz küzdelemben a lélek sérüléseire csupán legyintünk egyet, mintha érzelmekkel foglalkozni a gyengeség jele lenne. A „hogy vagy?” kérdésre a legtöbbször három betűs válasz érkezik: jól. Ha pedig egy férfit a lelkivilágáról kérdeznek, akkor sokan már magát a kérdést sem értik...

Ennek ellenére is sok férfi fordult hozzám segítségért, akik már rájöttek arra, hogy a változáshoz, a problémáik megoldásához foglalkozniuk kell a lelkükkel is. De sokszor a felismerés ellenére is nehezen tudtunk az érzelmeik közelébe férkőzni, hiszen életük során alig nyílt alkalmuk gyakorolni az érzelemkezelés technikáit, az érzelmeik irányítását:

• A szüleiddel milyen volt a kapcsolatod?
• Jó.
• Kicsit bővebben mesélnél erről?
• Apám alkoholista volt és verte anyámat, ha pedig próbáltam őt védeni, akkor engem is. Ez mindennapos volt addig, amíg el nem vitte a mája. 

Az ilyen beszélgetések közben nagyjából úgy éreztem magam, mintha egy életlen késsel próbáltam volna meg kinyitni egy konzervdobozt. A művelet végül sikerült, de minden előrelépés komoly erőfeszítést igényelt.

A férfiak általában inkább megvárják, amíg már nagyon rosszul érzik magukat a bőrükben, és akkor talán elgondolkoznak azon, hogy megoldást keressenek. Márpedig akár tetszik, akár nem, nekünk, férfiaknak is vannak érzelmeink, még ha nem is éljük meg őket annyira intenzíven, mint nőtársaink.

A helyzet az, hogy mi férfiak, a nőkhöz képest lemaradtunk kissé a tudat evolúciójában. Ez a lemaradás a férfitársadalomnak sok nehézséget okoz mind a magánéletben, mind pedig a munka világában. A nők ezzel szemben megtanultak lelkileg is erősek lenni, és a látszólagos hátrányukat - az érzékenységüket, az érzelmességüket - előnyükre fordították. Érzékelhető ez a változás a nők egyre növekvő politikai és gazdasági térhódításából is. Amíg mi erővel és logikával gyűrtünk magunk alá mindent, ami szembe jött, addig a nők érzékenységükkel ügyesen rátapintanak a kritikus helyzetekben járható szűk ösvényekre. 

Ezen háboroghatunk, dühönghetünk - ami ismét arra utalna, hogy vannak érzelmeink -, de ha nem látjuk be, hogy a lelkivilágunkkal igenis érdemes és szükséges törődni, akkor bizony csak azért nem kerül a férfiember a kihalás szélére, mert a nők ezt nem fogják annyiban hagyni!

Minden jel arra utal, hogy számunkra is elérkezett az idő az érzelmeink megismerésére és menedzselésére, hiszen így érthetjük meg önmagunkat, ami elengedhetetlen a kiegyensúlyozott és egészséges élethez. Minél többen választjuk ezt az utat, annál könnyebben tudunk összefogni, ezúttal nem egy ellenséggel szemben, hanem egy közös cél érdekében, ami mindenkinek létszükséglet: a bolygónk, a világunk, a közös életünk fenntartása érdekében.

De nem kell ilyen messzire tekinteni, mert az új tudást a saját életünkben tudjuk a leggyorsabban és legeredményesebben kamatoztatni. Egy párkapcsolati konfliktus, a munkahelyi stressz, a gyereknevelési nehézségek vagy az egészség megromlásának hátterében az érzelmeink állnak, és ha sikerül megtanulni uralnunk az elménk ezen részét is, akkor valóban nevezhetjük az embert - immár nemtől függetlenül - a teremtés koronájának.