Sokakban merül fel a kérdés, hogy vajon lehet-e olyan hatékony az INVERSUM, mint egy hipnoterápiás ülés? Egyrészt, ha bármilyen kételyem lett volna abban, hogy az INVERSUM kellően hatékony-e, akkor bele sem kezdek a létrehozásába. Sőt, véleményem szerint legalább ugyanannyira hatékony, és sok más pozitív mellékhatása miatt még jobbnak is tartom. Másrészt a két helyzet sok lényeges pontban különbözik, mégis összehasonlítható, mivel a saját eljárásomat vizsgálom két különböző szituációban.

8 éven keresztül dolgoztam hipnoterapeutaként és összesen nagyjából 800-900 emberrel foglalkoztam ez idő alatt személyesen. Egy találkozás maximum 3 órán át tartott, ami részben beszélgetésből, részben hipnózisban töltött mentális munkából állt. Az általam alkalmazott módszer lényege, hogy a beszélgetés során felmérjem és alaposan megfigyeljem a kliensem, hogy ez alapján el tudjam dönteni, milyen mentális folyamatra van szüksége, illetve azt, hogy egyáltalán fel van-e készülve arra a változásra, amit el szeretne érni. Ha ezek után mind a ketten úgy éreztük, hogy hipnózisban folytatjuk a munkát, akkor egy vezetett meditáció jellegű folyamaton vittem végig, ami közben a kérdéseimre adott válaszai függvényében alakult az útunk.

Volt, akivel csak egy alkalommal találkoztam és volt, akivel többször is, de soha nem „jártak” hozzám az emberek. A rövidtávú munkának az a célja, hogy ne alakulhasson ki egy függőség, amiben a kliens csak a jelenlétemben érzi megoldottnak a problémát, hanem tovább tudjon lépni azzal a tapasztalással, hogy képes megérteni és megváltoztatni azokat az érzelmeket, amik eddig a problémái megoldásában akadályt jelentettek. A beszélgetésekben megosztottam a tudásom, tapasztalatom a klienssel, a hipnózisban pedig egy mankó voltam, akire lehetett támaszkodni a mentális folyamatok elvégzése közben.

Arra jöttem rá, hogy munka közben én valójában leginkább egyfajta teret biztosítottam a kliens tudatának arra, hogy átalakuljon úgy, hogy új formájában már meg tudja oldani a problémáját. De bármennyire is voltam jelen a változás folyamatában, az ahhoz szükséges lépéseket minden esetben maga a kliens tette meg.

Az INVERSUM egy ugyanilyen közeg, amiben a felhasználó tudatának lehetősége nyílik a változásra. A különbség a két helyzet között abban rejlik, hogy milyen határokat adunk térben és időben. Egy személyes találkozás során 3 óra is elegendő lehet arra, hogy mélységekbe menően feltárjunk egy problémát. Személyes találkozáskor a két ember interakciója gyorsítja a folyamatot, amíg az INVERSUM-ban ezt a tág időkorlát, az önálló felismerés élménye és az oktatófilmek ellensúlyozzák.

 Az emberi tudatra is igaz, hogy „addig nyújtózkodik, amíg a takarója ér”, vagyis a rendelkezésre álló tér és idő határozza meg, hogy mennyire tud kibontakozni. Ez az egyik nagy előnye az INVERSUM-nak a hipnoterápiás találkozással szemben, mert a 30 nappal nagyobb teret biztosít, mint amit én valaha tudtam volna egy 3 órás ülés vagy akár 2-3 találkozás alkalmával. Ugyanakkor a legnagyobb előnye az INVERSUM-nak az, hogy önállóságra tanít. A hozzám forduló emberek közül gyakran hallottam vissza, hogy „sokat segítettél”, pedig a változás az ő érdeme volt és erre (nem szerénységből) fel is hívtam mindig a figyelmét.

 A INVERSUM-ban a felhasználó önállóan használja a rendszert és oldja meg a problémáját, ami erősíti az önbizalmat és egyértelműbbé teszi a saját sikert. Az INVERSUM ugyanúgy egy eszköz, egy mankó a változásban, ahogy és én is az voltam a személyes foglalkozások során, de egy személy esetében ezt nehezebben fogadja el az ember.

Összességében úgy érzem, hogy a hipnoterápiás munkám csupán az első lépés volt abban, hogy kiteljesedhessek egy segítő szakmában. Az INVERSUM a következő lépcsőfok, amivel új szintre emelkedik az embereknek nyújtott szolgáltatásom.