fbpx

BLOG

A félelemnek rengeteg arca van és ezerféle módon tud előtörni. Van közöttük olyan, amire találni logikus magyarázatot, hogy miért nincs értelme, és már ezzel is lehet valamennyire enyhíteni az érzést. Viszont az anyagi bizonytalanságtól való félelem egy olyan alattomos verzió, amit általában meg tudunk indokolni vélt vagy valós érvekkel.

Az emberi elme a működéséből adódóan biztonságra törekszik, és ennek érdekében igyekszik alátámasztani az elképzeléseinket tényekkel, amik igazolják, hogy a meglátásaink helyénvalóak. Ezért, ha van bennünk félsz az anyagi biztonsággal kapcsolatban, akkor az agyunk automatikusan elkezdi keresni azokat a jeleket, amik alátámasztják ezt az érzést. Ilyenkor van ránk nagyobb érzelmi hatással akár a tőzsde alakulása (még ha az eddig korábban sosem foglalkoztatott), a valutaárfolyamok ingadozása vagy bármilyen negatív gazdasági bejelentés, még akkor is, ha ezek csak közvetve lennének ránk hatással.

Mindez talán ellentmondásosnak tűnhet, mivel valójában az nem ad biztonságot, hogy alá tudom támasztani az aggodalmam, de mégis van benne logika. Ha tudom, hogy mitől „kell” félnem, akkor úgy érzem, hogy esélyem lehet felkészülni rá. Ha viszont azt sem tudom, hogy tényleg kell-e félnem az anyagi nehézségektől, azzal még inkább a bizonytalanságba taszítom magam. És ha indokoltnak érzem a félelmet, akkor máris van egy „biztos pont”, amibe kapaszkodhatok.

Éppen ezért az anyagiakkal kapcsolatos félelmek esetén lehet talán a leginkább összezavarodni, hogy akkor most mi a valóság és miből kreálunk a valóságnál sokkal rémisztőbb illúziót. Ez pedig állandó vitát szül az optimista és a pesszimista emberek között, sőt akár egy ember optimista és pesszimista énje között is. Mi a helyes hozzáállás? Hittel nézzek a jövőbe vagy készüljek fel a legrosszabbra is? Ez a dilemma állandóan előjöhet, pedig a válasz egyszerű.

A megfelelő hozzáállást mindig az határozza meg, hogy mi a célom. Ha például az a célom, hogy megvédjem a családomat a nélkülözéstől, akkor a védelem van a középpontban. Sajnos ez viszont feltételezi az ugrásra kész állapotot, amit a félelemmel tudunk fenntartani.

Ha viszont az a cél, hogy jól érezzem magam én és a családom is, és az ehhez szükséges anyagi feltételek is meg legyenek teremtve, akkor már a jó érzés van a középpontban és ennek megfelelően viselkedem tudat alatt is. Tudom, hogy látszólag apróságnak tűnhet a különbség, hiszen végeredményét tekintve a két hozzáállás ugyanoda vezet. Annyi eltérés mégis van, hogy az egyik hozzáállás félelmet, a másik nyugalmat teremt.

Ha pedig időnként indokolatlanul bekapcsol valamilyen esemény következtében a félelem, az arra utal, hogy van a múltban egy ennek megfelelő tanult hozzáállás, megtanult érzelem. Érdemes kigyomlálni a tudatalattinkból a zavaró érzelmi bekapcsolókat, hogy a célon tudjuk tartani a figyelmünket, és félelem nélkül haladhassunk az életben arra, amerre valóban menni szeretnénk.