INVERSUM
EN

Blog

MINIMUM CSOMAG - 7 NAP

10 500 Ft

(1 500 Ft / nap)

STANDARD CSOMAG - 15 NAP

19 500 Ft

(1 300 Ft / nap)

PRÉMIUM CSOMAG - 30 NAP

38 000 Ft

(1 266 Ft / nap) Kuponkóddal 30 400 Ft (20% kedvezmény)

Gondolkodtál már azon, hogy mit tennél, ha te irányíthatnád az időt? Visszautaznál az múltadba vagy inkább bepillantanál a jövődbe, esetleg egyszerűen megállítanád a múlását? Kétségtelenül izgalmas eljátszani ezekkel a gondolatokkal, de komolyra fordítva a szót, ebben a blogbejegyzésben az időt, mint az emberi lét egyik legmeghatározóbb tényezőjét szeretném megvizsgálni.

Persze meg sem próbálom az olyan nagyszerű fizikusok, mint Albert Einstein vagy a nemrégiben elhunyt, zseniális Stephen Hawking időről alkotott elméleteit boncolgatni. Ehhez inkább ajánlom Carlo Rovelli, Az idő rendje című könyvét, ami izgalmasan bonyolódik bele a fizika rejtelmeibe az idő szemszögéből.

Ami engem most jobban érdekel, az az elménk működése az idő függvényében. A pillanatnyi társadalmi berendezkedésünk, így a gondolkodásunk egyik legfontosabb dimenziója az idő, amihez szinte állandóan alkalmazkodunk. Legalábbis az elménk tudatos része, tudat alatt ez kevésbé fontos tényező, amiről a pillanatok alatt elillanó éjszakai alvásaink, a meditáció tévesen megítélt hossza és a réveteg álmodozás okozta késések árulkodnak.

Érdekes, hogy azt szoktuk mondani: szánj magadra időt! Pedig ha jobban belegondolsz, akkor ez a kifejezés nem egészen írja le a valóságot. Ugyanis amikor időt szánsz magadra, akkor valójában figyelmet szentelsz a saját lényednek és azoknak a dolgoknak, amik téged foglalkoztatnak. Azért is tud az ember belefeledkezni azokba a tevékenységekbe, amelyek fontosak számára (alkotásba, munkába, játékba, beszélgetésbe...stb.), mert az agyban egyfajta dimenzióváltást okoz a fontossági sorrend változása. Ilyenkor ugyanis nem az idő síkja a gondolatok elsődleges irányadó elve, hanem az élmény.

Ugyanakkor sok helyzetben mégis szükség van az időre, mert keretet ad a tevékenységünknek és az elménk is ennek a megadott keretnek megfelelően tud működni. Ilyen helyzet lehet a konfliktusaink, a lelki gondjaink rendezése is. Sokan például ezt látják egyes pszichoterápiai eljárások hátrányának, ahol olyannyira nincs az idő korlátja közé szorítva a kliens, hogy akár évekig is elnyúlhat a folyamat, és az idő relatív végtelenségben kialakul a probléma és a terápiás beszélgetések megszokása. Ez pedig akár önmagában is akadályozhatja azt, hogy az elménk a megoldásra törekedjen. Egy probléma rendezése annak függvényében halad gyorsan vagy lassan, hogy milyen kereteket biztosítunk hozzá az elménknek.

Ha túl szűk az időkeret, akkor nehezen hisszük el, hogy ennyi idő alatt valós eredményeket lehet elérni. Ha túl tág, akkor pedig olyan lesz a gondolkodásunk, mint a személyvonat. Minden állomáson és megállóhelyen megáll és ezért annyira elveszhetünk a részletekben, hogy egy idő után már nem is emlékszünk arra, hogy mi miatt indultunk el egyáltalán.

Osztom azt a véleményt, hogy mindenkinek megvan a maga ideje a változásra. Velem is sokszor fordult elő, hogy a hozzám forduló klienseknél egyértelműen azt éreztem, hogy még nem jött el az ideje a változásának és érdekes módon ezek a megérzések mindig beigazolódtak. Volt például egy hölgy, akit első találkozásunk alkalmával pár otthon végzendő feladattal elküldtem, mondván hogy még nincs felkészülve a változásra, amit kimondottan zokon vett. Amikor pedig nagyjából egy hónappal később újra találkoztunk, akkor elmondta, hogy bár nagyon haragudott rám emiatt, utólag belátta, hogy igazam volt és most már hálás azért, hogy határozott voltam vele.

Az igazság az, hogy valahol tudat alatt mindannyian érezzük, ha eljön valaminek az ideje vagy épp várni kell még. Ám ha tudatosan próbálunk ez ellen küzdeni, akkor a két elme közötti ellentmondás frusztrációt szül. De ha e helyett inkább elkezdünk odafigyelni magunkra, az igényeinkre, akkor az idő és az élmények egymást harmonikusan váltó síkjai is megfelelő ritmusban váltogatják elménkben a nyugalmat, az izgalmat, az erőfeszítést vagy a megengedést. Ha rendet raksz magadban, akkor az idő többé nem lesz ellened, de érted sem. Pusztán egy magától értetődő, kényelmes közege a létezésednek és gondolkodásodnak.

Megnézem a filmet