„Ne hagyd, hogy az érzelmeid befolyásoljanak!”- szoktuk mondani egymásnak, de vajon van-e létjogosultsága ennek tanácsnak? Van-e egyáltalán olyan pillanat, amikor minden érzelem nélkül hozzuk meg a döntéseinket? Vagy csak annyira enyhe az érzet néha, hogy ezért tűnik érzelmileg semlegesnek egy-egy pillanat?
Ahogy a legtöbb mitikus lény, a tökéletes szülő is csak a legendákban létezik. Rengeteget lehet olvasni róluk, csodás történeteket hallhatunk tetteikről, mindenki legalább is félistenekként tekint rájuk és követendő példájuk az újdonsült szülő előtt ott lebeg az elérhetetlenség ködében.
Biztosan sokan reménykednek abban, hogy ha valaki gyorsan feltalálja a vírus ellenszerét, ami megállítja a járványt, akkor minden visszakerülhet a régi kerékvágásba. De erre számítani olyan, mint várni a szánkba repülő sültgalambot. Akár tetszik, akár nem, a világunk most gyökeresen meg fog változni és soha többé nem lesz ugyanolyan, mint amilyen volt. Ez a változás azonban csak addig jelent szenvedést, amíg a régi világ gyászolásával foglalkozunk, amíg elsiratjuk a megszokott, kényelmet nyújtó tényezőket.
Talán senki sem gondolta, hogy így lesz, de mégis megtörtént. Az orvosok, bolti eladók és még néhány munkakör kivételével mindenki más bele lett kényszerítve abba, hogy megtanuljon otthonról dolgozni. Van, aki mindig is vágyott rá, hogy kipróbálja, milyen az ágyban teázgatva ülni a laptop előtt és pizsamában tárgyalni, de kétlem, hogy ezt bárki így képzelte volna el. Most, hogy a kényszer tart mindenkit otthon, már nem is annyira romantikus az élmény.
A munkavégzés e két verziója nagyon megosztja az embereket, de nagy az átjárás is a két tábor között. Mindkét oldalon rengeteg pro és kontra érvet lehet felsorakoztatni, de ha dilemma van benned, hogy melyiket válaszd, akkor nem ezek lesznek a legfontosabb szempontok. Ennél sokkal érdekesebb azt megvizsgálni, hogy Te milyen vagy és ezek alapján milyen változtatásokra vagy hajlandó.
Gondolkodtál már azon, hogy mit tennél, ha te irányíthatnád az időt? Visszautaznál az múltadba vagy inkább bepillantanál a jövődbe, esetleg egyszerűen megállítanád a múlását? Kétségtelenül izgalmas eljátszani ezekkel a gondolatokkal, de komolyra fordítva a szót, ebben a blogbejegyzésben az időt, mint az emberi lét egyik legmeghatározóbb tényezőjét szeretném megvizsgálni.
A tudatalatti, a meditáció és a hipnózis témájában felmerülő tévhitekről szeretném most lerántani a leplet. Az elmúlt egy évtizedben a leggyakrabban felmerülő kérdések, amiket feltettek nekem az emberek, azok a relaxált állapot biztonságával kapcsolatosak aggodalmaik voltak. Bármennyire is komolyan vettem és veszem mind a mai napig a munkám, ezek a kérdések mindig megmosolyogtattak.
A 2019-es év végével lezárult egy fontos fejezet az életemből és egy egészen új indult el. Minden szempontból elmondhatom, hogy a magam ura lettem. Én osztom be az időmet a munkában és a magánéletben. Nincs többé olyan, hogy munkaidő vagy szabadidő, mindez eggyé olvadt. Az egyik első változás, amit feleségemmel közösen hoztunk az életünkbe pedig az lett, hogy befogadtunk egy kutyát, pontosabban inkább mentettünk.